POCAKLÉLEKTAN - ANYA LESZEK!

 

Hmmm…egy csík, hát persze. Vagyis…nem…ez itt mi? Ez egy második csík lenne? Elég halvány, most akkor mi van? Még le sem telt az előírt várakozási idő. Várjunk csak, ez egyre erősebb. Atyaég…most akkor ez…ez… ez egy pozitív teszt?! ANYA LESZEK?

Legszívesebben az égbe kiáltanám, hogy mindenki hallja, hiszen akkora boldogságot érzek most, amit még sosem tapasztaltam. Azt sem tudom, hova kapjak örömömben, most akkor elmondjam a páromnak, vagy még ne? Vagy várjam meg, amíg az orvos is rábólint, hogy rendben van minden? A szüleimnek elmondjam? És a barátnőimnek?

Kérdések sokasága önti el az agyam, miközben észreveszem, hogy kezemmel a hasamat simogatom, és máris gömbölyűbbnek, nagyobbnak érzem, mint előtte volt. Megpróbálom elképzelni, ahogy hatalmas, kerek, gyönyörű pocakomban ott rugdos az én kis életem. Innentől kezdve az életem teljesen megváltozik, és ezt nem szükséges magamba mantráznom, hiszen ebben a pillanatban el is kezdődött, és már semmi nem ugyanolyan, mint előtte volt. Az utcán sétálva mosolygok minden szembejövőre, sőt, egy babakocsiban szunnyadó kisded láttán el is pityergem magam, amire az anyukája gyorsan tovább tolja a picit a „kicsit zizi nő” elől…talán néhányan azt gondolják, nem vagyok teljesen normális, de ez engem abszolút nem érdekel. Még a konyhapultba is folyamatosan kapaszkodok, el ne essek véletlenül, nehogy baja legyen a kisbabámnak.

Az első „rózsaszínködös” napok után aztán kezdek rájönni, hogy itt aztán TÉNYLEG minden meg fog változni. Még csak 7 hetes vagyok, de szinte egész nap émelygek, a kávéra rá sem bírok nézni, pedig nagyon, de nagyon jól jönne egy nagy adag, hiszen a munkahelyemről hamarosan kipenderítenek, ha tovább folytatom az asztalra borulva alvás rendszeres gyakorlását. És még csak meg sem nagyon mondhatom senkinek, hogy ennek mi az oka. Ez most már mindig így lesz? Nem, biztos nem, nyugtatnak az ismerősök, anyukák, akik ezen már túl vannak.

A második trimeszterre aztán javul a helyzet, múlnak a rosszullétek, fogynak a még viselhető nadrágjaim, és már a sarki zöldséges is tud róla, hogy kisbabát várok. A párom szerint kiborítóan tudok viselkedni néha, a nagy örömködések és a keserves sírógörcsök sokszor átmenet nélkül követik egymást, de én mindig azt mondom, jobb, ha szokja a gyűrődést. A babakocsit már lélekben kiválasztottam, a bababútort igazából már meg is rendeltem, pedig még épp hogy csak túl vagyok a terhesség felén. Másra sem tudok gondolni, mint a kis drágaságomra, akiről az is kiderült már, hogy kiskrapek. Apa nagyon örült neki. Én meg még jobban, pedig mindig is lányt szerettem volna. De hát ha egyszer már most szerelmes vagyok belé…

Az utolsó hetekben már kezdem elhinni, hogy azért lesz itt nehézség is. Már úgy járok, mint egy szerencsétlen kacsa, minden pillanatban úgy érzem, a kislegény bármikor kipottyanhat belőlem. Már a terhestorna sem esik jól, pedig végig nagyon lelkes voltam. Amikor nem bírok aludni éjjel a hatalmas pocakomtól, na meg az eszméletlen fészkelődéstől odabent, a gyakorlott anyukák csak mosolyogva legyintenek, hogy lesz ez még rosszabb is. Akkor is, amikor még bent van, pláne akkor, amikor majd megszületik. De én nem akarok ennyire előre szaladni az időben – nekem jelen pillanatban bőven elég attól rettegnem, hogy fogom túlélni a szülést… hiszen már a szülőszobai látogatásom után is rémálmaim voltak, és egyre csak annak a nőnek hallottam újra és újra a rémületes kiáltozását, aki épp a szomszéd vajúdóban esküdözött, hogy soha többet az életben ilyen kínszenvedésre nem fog vállalkozni.

És már csak pár nap van hátra a kiírt időpontig… vajon ez a kis lustaság már sosem akar kibújni? Rémes ez a hőség, naná, hogy a legnagyobb kánikula kellős közepén fogok szülni…fáj a derekam, görcsöl a vádlim, és végre már meg akarok szabadulni ettől az óriás görögdinnye formától az egykori hasam helyén! Mikor fogok már végre babázni???

Hoppá…ez most mi…te jó ég. Elfolyt a magzatvizem. Szívem, azt hiszem indulnunk kéne a kórházba! Elkezdődött…ANYA LESZEK!!!

 

Oldal: Pocaklélektan - Anya leszek!
Babaterasz - © 2008 - 2024 - babaterasz.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat