Babaterasz

ELSŐ NAPOK OTTHON

Amint megjelenik az a bizonyos két csík a terhességi teszten, az ember lánya onnantól folyamatosan vár valamit. Először azt várja, hogy végre elmehessen az orvoshoz, hallja a kisbaba szívhangját. Majd várja, hogy leteljen az első 12 hét, túl legyen a legkritikusabb időszakon. Azután várja, hogy végre látványosan gömbölyödjön a pocakja, kezdődjön már a harmadik trimeszter. Amikor már a terhesség vége felé jár, állandóan a szülés körül járnak a gondolatai, és alig várja a percet, hogy a kis porontyát a kezében tarthassa. Utána már csak egy valamit vár: hogy végre hazamehessenek a kórházból, és az otthon édes melegében, egymásra hangolódva megkezdhessék az új, nyugodt, békés családi életüket.

Nyugodt? Békés? A rózsaszín köd általában odáig tart, hogy apuka, anyuka és a kis jövevény hazaérnek a kórházból, a szülők lepakolják a táskákat, a bébihordozót, és csodálattal szemlélik az édesdeden szunyókáló kismanót… aki egy idő után felébred, sírogat, nem akar aludni, „jajjhogyiskellfürdetni”. Ilyenkor jön a pánik az első babás szülőknél, van, aki a szakkönyveket veszi elő, mások felhívják a nagyit, vagy kiguglizzák a szükséges információkat. Pedig egy idő után mindenki rájön, hogy egy kisbaba aktuális problémáit nem lehet sem online, sem pedig rokonok, barátok, ismerősök segítségével megoldani. A kulcs: egymásra kell hangolódni, és bízni azokban a bizonyos anyai ösztönökben. Mert igen, minden anyában ott lapulnak ezek, és sokszor meg is súgják a válaszokat, csak nem mindig vagyunk elég nyitottak arra, hogy meghallgassuk őket.

Az első napok tehát arra valók, hogy a kisbaba is megszokja az új környezetét, ami merőben más, mint a kórház, bármilyen jó rendszerrel is működik az intézmény, ahol született. Az otthon az otthon. Nyugodt, csöndes, az ágyikó kényelmes, puha, és néha túlságosan is nagy a babának, emiatt lehet, hogy furcsán érzi benne magát. Jól jöhet egy puha takaró, amibe belecsomagoljuk pólyaszerűen, vagy összehajtva, mellérakva szűkösebbnek érzi a teret, ami megnyugtatja a kicsiket, mert anya pocakjára emlékezteti őket a szűkösebb hely.

Érdemes az első napokban inkább megfigyelő és igénykielégítő módba kapcsolni magunkat, és nem akkor elkezdeni mindenféle nagy tervek megvalósítását, mert a babát először is meg kell ismerni. Hogyan szopizik, mennyit, milyen sűrűn eszik, hogyan alszik éjszaka, mikor érdemes lefektetni este, mikor kel reggel. Persze ezek folyamatosan változó dolgok, de mégis, mivel minden baba más, nem mindig érdemes más anyukák tanácsait követni, kísérletezni kell, hogy a babának és a mamának mi a legjobb. Ezzel együtt is, a kisbaba éppen csak most kezdi megismerni a nagyvilágot, ezért nem várhatjuk tőle, hogy ha előző nap reggel fél 8-kor kelt, akkor ezentúl ez így is maradjon. Még ők is keresik a saját szokásaikat, saját biztonságukat, amit mi anyukák tudunk nekik biztosítani majd szép fokozatosan, ahogy idővel a napirendet is kialakítjuk a babával közösen.

Az első napokban a védőnő és a gyermekorvos is látogatását teszi a kis család otthonában, így lehetőségünk van a milliónyi kérdést feltenni. Azonban mivel ahány ház, annyi szokás – így ahány szakember, annyi féle véleményt is hallhatunk minden egyes babázással kapcsolatos témában is. Mindet nem fogja tudni követni az újdonsült anyuka, sokszor az ellentmondó vélemények tengerében könnyen el lehet veszni, és a sok jótanács éppen egyre tanácstalanabbá tesz. Itt megint csak az anyai ösztönöket lehet keresni magunkban: hiába erősködik a védőnő, hogy a gyereket ne szoptassuk három óránál gyakrabban; ha sír a pici és másképp nem nyugszik meg, nyugodtan szoptassuk, mert valószínűleg tényleg éhes. Sok újszülött „nem olvasta” azokat a régi tankönyveket, melyek szerint a gyomruk pontosan három óránként ürül ki teljesen, és pontosan ennyit vagy annyit kell szopizniuk egy alkalommal. Az anyai ösztönök minden édesanyában ott vannak, és hallgatni kell rájuk, mert pontosan ezek segítenek a babánk ritmusának és igényeinek felfedezésében. Persze azért meg lehet, és sokszor meg is kell hallgatni a tanácsokat, pláne a szakemberekét, de fontos, hogy legyen egy belső szűrőnk. Arról nem is beszélve, hogy ami az egyik babánál működik, ugyanaz egy másik babánál nem törvényszerű, hiszen minden baba más.

Az első napokban már el is lehet kezdeni bevezetni a babáknál az esti rutin kérdését. Az esti rutin egy kulcsfontosságú rész lesz minden nap, még akkor is, ha az első hetekben nem tudunk napirendet kialakítani a babának, mert néha óránként enni kér, máskor 4 órát alszik egyhuzamban. Viszont az esti rutin fontosságát már az első naptól érdemes elkezdeni megtanítani neki és magunknak, mert egyrészt legalább egy fix pont lesz az ő napjában is, amihez lehet igazodni, másrészt ez is segít abban, hogy ne cserélje fel a baba az éjszakát a nappallal. Egy esti rutin felépülhet például úgy, hogy rövidebb élénk, játszós időszak után kicsit lelassulunk a baba körül, kikapcsoljuk a tévét, zenét, esetleg lágy, halkabb zenét betehetünk a lejátszóba. Kellemes, 37 fok körüli hőmérsékletű fürdővízben megfürdetjük a babát, utána már csak szűrt fénynél, félhomályban öltöztetjük, majd etetés és altatás következik. Ha az időponthoz eleinte nem is ragaszkodunk a nappalok kuszasága miatt, a tevékenységek sorrendje ne változzon, hiszen ebből fogja tudni a baba később, hogy az esti nagy alvás következik.

A vendégek, rokonság, barátok fogadását pedig célszerű akkorra időzíteni, amikor már kicsit össze tudtuk szedni magunkat a szülés, a fárasztó kórházi tartózkodás, és az első otthon töltött napok izgalmai után. Ez a babának, és a szülőknek is fontos, érdemes megadni magunknak az első napok intimitását.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat